Írások

Az ökotelepülések, mint a környezeti problémák megoldásának apró mintái

Bevezetés

Az emberiség által indukált, globális jelleget öltő környezeti problémák az elmúlt évszázad során aktuálissá tették, az elmúlt évtizedek pedig húsbavágóan felhívták rá a figyelmünket, hogy újra kell gondolnunk a bolygón folytatott életformánk alapvető vonásait. Földünk természeti értékeit  pusztító, illetve azt a gyors profitért rövid időskálán elherdáló, a globális ökoszisztémát veszélyeztető rablógazdálkodás és az együttműködést nélkülöző, társadalmi feszültségeket rosszul kezelő kormányzatok tevékenysége során kialakult öko-szociológiai válsággal kell szembesülünk. Ebben a helyzetben egy fenntartható, alternatív, közösségi létforma mintáját mutatja be a dolgozat. Ez az ökofalu kezdeményezés, melyet a bolygónkon jelentkező globális környezeti kihívások, és a fenntartható fejlődés követelményeinek tükrében tárgyalok.

Súlyos és aktuális

Úgy tűnik, hogy hogy az emberi tevékenységek elérték, vagy talán át is lépték azt a határt amit föld el tud viselni, a földön való életnek egy másik módját kell megtalálnunk. Ted Trainer[1] a New Southwales-i egyetemről, egy radikálisan eltérő fejlődési koncepció mellett érvel,  válaszként a konvencionális fejlődés elméletének és gyakorlatának csődjére, ez pedig a globális ökotelepülés mozgalomban a leginkább tettenérhető.

Világszerte mostmár sok olyan kisebb település található, amelyek felfedezték az együttműködésen alapuló létformát. Az egyszerűbb életformák kisebb káros hatással vannak a Földünkre az együttműködés, a közös felelősségválallás elve és az elsősorban önellátásra berendezkedő helyi gazdálkodás miatt, amelyet nem a profit és a piac irányít.

Az ökofaluk megjelenése és növekvő népszerűsége a fogyasztói társadalom tagadását jelenti. Elkötelezettek a diverzitás, a kultúrális pluralimus, a helyi kormányzás (önkormányzat) mellett.  A ökotelepülések külön hangsúly helyznek az összefüggésekre és a helyi cselekvésre. Ez a dolgozat bemutatja, a lokális szinten jelentkező, de globális mértékű kihívásokra választ kereső ökotelepülések példaértékű és aktuális célkitűzéseit és felméri azok létjogosultságát.

A népesség az előző században különösen nagy mértékben a városokba költözött,  mert azok jobb lehetőségkkel és életkörülménykkel kecsegettek. Barry Gasson[2] kutatása szerint a városok ugyan csak 2%-át borítják a földfelszínnek, mégis 6 milliárdnyian éltek bennük. A gazdasági fejlődés és a jólét nagyobb fogyasztást, és környezetszennyezést eredményzett. Ennek következtében megnőtt a városok természeti környeztre gyakorolt terhelése, a fenntarthatóság eszméje pedig a háttérbe szorult. Az egyre növekvő urbanizáció miatt létfontosságú, hogy a városok fenntarthatóságára nagy hangsúlyt fektessenek.

Nyomasztó környezeti problémák

Elismert tény[3], hogy a városok a fogyasztói életforma nagyobb elterjedésével jobban megcsapolják a természeti erőforrásokat mint valaha. Sok tudós vallja, hogy a jelenlegi városi szerkezet nem tartható fent sokáig és a nem túl távoli jövőben komoly környezeti problémákkal fog szembesülni. A földi erősforrások 75%-át a városok használják és a szemét 75% is ők állítják elő. A városi életforma terjedésnek tendenciáiból kiszámítható, hogy ezek az értékek a jövőben csak elmelkedni fognak. Tehát a városi létforma a legnagyobb felelőse a természeti erőforrások kimerítésének és a környzetpusztításnak.

A Worlwatch Institute által kiadott, a State of the World c. környezeti jelentés[4] a következőket emeli ki mint a legégetőbbeket:

1. Népesség túlnövekedés

Körülbelül 6,5 milliárd ember él a Földön. 2050-re ezt a számot 8-10 milliárdra becsülik, a növekédes súlypontja az elmaradott országokba tolódik. Sok országban az egy főre jutó termőtalaj nem elengendő egy fő ellátásához, ezek az országok természetesen importra szorulnak az élelmiszer cikkek területén. Előreláthatólag, 2025-re ez a probléma már 1 milliárd embert fog érinteni, ráadásul  a termőtalajok minősége a degradáció miatt világszerte romlik és a hozamuk is csökken. Ez utóbbi folyamatok az elmúlt ötven évben felgyorsultak.

A vízhiány legalább ilyen súlyos problémát állít elénk,  a State of the World Report szerint már több mint félmilliárd ember él olyan területen ami krónikus aszály következményeit nyögi. 2025-re az ilyen területen élő emberek számát már 2,4 és 3,4 milliárd közé taksálják. Ez a szám két okból növekszik ennyire: az élelem- és vízellátás hálózatának alkalmatlansága, illetve a robbanásszerű 27%-os népességnövekedés miatt.

2. Geokémiai változások

Olyan szennyezések amelyek megváltoztatják a globális kémiai ciklusokat, az ökoszisztéma kulcsfolyamataiban. (Például a szén-ciklus.) A megnövekett mennyiségű, légkörbe bocsátott széndioxid gáz, más üvegházgázokkal együtt klímaváltozáshoz vezetnek. A nitrogén és a foszfor körfolyamatait is megzavarják az  az emberi tevékenységek. Mindkét anyag a növények fejlődésének fontos szabályozója. A emberi tevékenyeségek miatt, (műtrágyázás, fosszilis üzemeanyag égetés és bab-félék kiterjedt  kultivációja) nagy arányban megnőtt a nitrogén fixáció mértéke. Az erdők és a wetlandek pusztításával szintén már fixált nitrogén szabadul fel.

A foszfor tartalmú kőzetek erodálódása adja a foszor körfolyamatokba jutásának természetes sebességét, ezt a az értéket növelte meg a bányászat. A foszfort elsősorban műtrágya előállítására használják. Évente 13 millió tonna kerül be a körforgásba, ez az érték 3,7-szerese a természetesnek.

A foszfor és a fixált nitrogén megnövekedett jelenléte valószínüleg képes széleskörű  ökoszisztéma változást okozni. A vízi élőhelyeken eutrofizációt okoz és mivel  szárazföldön pedig a gyomnövények igen alkalmasak a többlet tápanyag felvételére, így előnyhöz jutva más növényekkel szemben, homogenizálódnak a nagyobb diverzitású növényeggyüttesek. A fixált nitrogénből származó többlet nitrogén gyakran válik savas esőket alkotó alapanyaggá, így a talaj és a vizek elsavasodásának előmozdítója. A hosszú távon savas esőnek kitett talajból kioldódnak az alapvető ásványi nyersanyagok, mint a kalcium és magnézium, ezenkívül a kőzetmátrixból is felszabadul alaumínium. Ez az alumínium már nem inert, a vizi élőhelyekre és a növényekre egyaránt mérgező hatású.

3. Toxikus vegyületek

A nagy időskálán jelentkező veszélyek egyre nőnek a mérgező kemikáliák miatt. A State of  the World Report szerint, egy szolid becslés, hogy 300-500 millió tonnányi veszélyes hulladék keletkezik naponta. A toxikus anyagok oldott állapotban, a felszín alatti vizeken keresztül nagy károkat képesek okozni. Lehetelen megbecsülni az emberi tevékenység miatt bevekövetkező környezetre ható kémiai változások számát. State of World Report azt állítja, hogy a víztartó rétegek pertolkémia vegyszerekkel, nehézfémekkel, műtrágyákból származó nitráttal és egyéb toxikus anyagokkal szennyezettek. Ez nagyon súlyos probléma hiszen a folyók és tavak több mint felének vize ilyen aquifer rétegből származik, sőt,  ivóvízforrásul és öntözővízként is szolgálnak. Az aquifer rétegben lassú a víz cirkulációja és a teljes regeneráció évszázadokat is igényelhet, ezért az ilyen szennyeződések gyakorlatilag visszafordíthatatlanok.

4. Biológiai keveredés

Soha nem látott mértékű bilogiai keveredés zajlik a bolygónkon.  Egyre több faj jelenik meg olyan részén a Földnek ahol még addig soha azelőtt. Ezek a behurcolt, ún. invazív fajok veszélyeztetik kiszorítják az őshonos fajokat, amik erre a támadásra nincsenek felkészülve. Az invazív fajok könnyen kiszoríthatják az őshonos fajokat élőhelyeikről, tápanyagforrásiaktól, járványokat robbanthatnak ki vagy közvetlen predációval tizedelhetik a natív állományt.

5. Ökológiai pusztulás

Az ötödik  probléma, a 2003-as State of the World Report szerint az ökológiai pusztulás. Ez egy súlyos és az egész ökoszisztémát átható probléma. 140 ezer km² trópusi esőerdő tűnik el évente. A mezőgazdálkodás hajnalán az erdőségek borították a földfelszín felét, ez terület mostanra a felére zsugorodott. A megmaradt erdők 30%-a pedig súlyosan degradálódott illetve fragmentálódott. A wetlandeknek pedig több mint 50%-a pusztult el az elmúlt században. A Korall zátonyok, amik köztudottan világ legnagyobb diverzitású élőhelyei, szintén veszélyben vannak, több okból is, amelyek közül a legjelentősebbek: a túl-halászat, a felszíni vizek hőmérésékletének emelkedése a klímaváltozás miatt, emellett a szárazföldről származó toxikus szennyeződések vízbe kerülve veszélyzetetik a korall-zátonyokat, illetve a leromlott minőségű víz segíti a korallok közt pusztító, fertőző betegségek kialalkulást.

A mai városok fenntarthatalansága

A fenntartható fejlődés gondolatmenete eljutott annak a megállapításáig, hogy a emberiség jelenlegi fejlődési modellje nem fenntartható a végtelenségig. Ez elsősorban a nyersanyagok és területek végtelen mennyiségben való felhasználhatóságára alapul, azok kimeríthetetlenségében bízik. A városi területek nagy része lakóvezet, a modernizáció során a tervezők arra törekednek, hogy ezek minél alacsonyabb népsűrűségűek legyenek, ezért területük következményszerűen folymatosan növekszik. Egyesek szerint a s ez területi terpeszkedés a tradicionális közösség elképzelésnek a fő ellensége[5]. A lakóövezetek nagymértékű térbeli növekedése rontja el a városi közösségket. Ehhez társul természetesen az autózás elsőbbsége,  ami nem csak látványában és területkihasználásban domináns, de zaj szennyezést és széndioxid emissziót is jelent.

Fenntartható települések

A felvázolt környezeti problémák fényében két lehetőség áll a települések előtt[6].

Elsőként említem, a status quo fenntartását: a jelenlegi fejlődési modellel és a fogyszatói magatartással. Ez a scenario a kis-népsűrűségű modellen alapszik és egy autó-függő társadalmat vetít előre, amelynek egyre mélyebb kell benyúlnia a vidéki területekre. A fogyasztói szemléletű, a felhalmozódó nagy mennyiségű szemét problémájával kűzdő és nagy energiaigényű települések óriási ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. A környezeti károk mellett az emberek életminősége is romlik. A dencentralizáció, az autó-függőség, az egymástól elkülönülve működő háztartások egy közösségi életet és gondolkodásmódot nélkülöző, antiszociális társadalmat erősítenek. A másik lehetőség, egy alternatív vársofejlődési modell. A terület itt értékes erőforrásnak számít, és az energiafelhasználást úgy racionalizálják, hogy belátják, a rendelkezésre állása korlátozott, mint minden más erőforrásnak. Környezettudatos energiafelhasználással és bizonyos ökológia elvek betartásával tudjuk csak megvalósítani a fenntartható település álmát. Mivel fontos megőrizni a vidéki területeket, a városok ebben a második lehetőségben jóval kompaktabb szerkezetűek lennének és a közlekedést elsősorban a gyalogszer, illetve a tömegközlekedést jelentené,  nem pedig az autók. Ez rengeteg értékes energiát spórol meg, és kialakít a új társadalmi és rekreációs adottságokkal gazdagítja a várost, amik természetesen a városlakók rendelkezésére állnak¹. Ezzel képviseli továbbá a szociális igazságosság elvét is mert a városlakók egyenlő mértékben vehetik igénybe a város nyújtotta lehetőségeket illetve szolgáltatásokat. Beatly és Manning⁶ víziójában egy ilyen helyen a társadalmi és ökológiai aspektusoknak egyeránt nagy hangsúlyt kell kapniuk. A fogyasztás mennyiségét a kapcsolatok minőségével kellene, lehetne helyettesíteni elképzelésük szerint. A fenti szerzők amellett érvelnek, hogy az ökológia fenntarthatóság az emberi települések, élőhelyek fejlődési modelljének jellegével áll kapcsolatban.  A továbbiakban jobban meg lesz világítva az öko-települések tükrében Beatly és Manning kijelntése. Ez a ökováros vízió egyébként sokban emlékezetet a Howard Ebenezer[7] Garden City-jére, de fontos különbség köztük, hogy azóta a környzeti megfontolások jóval égetőbbé válták.

De milyen módon változtathatjuk a településeket a környzetükért felelősséget vállaló és abba harmonikusan illeszkedő ’organizmusokká’?

A fenntartható fejlődés

Egy kutató[8] így magyarázza a fenntartható fejlődést, találkozó pont a konzervatívok és a fejlődés elkötelezettjei között.  Az Agenda 21, amit elfogadtak a 1992-es rioi csúcson, a fenntartható fejlődés és fenntarthatóság kifejezést egymás szinonimáiként használja.. Manapság valószínüleg azért örvend nagy népszerűségnek a fenntartható  fejlődés, mint kifejezés, mert igen hangzatos és széleskörűen alkalmazható³. Van benne egy kicsi a környezettudatosságból és a gazdasági fejlődésből is. A Brundtland  jelentés szerint  „a fenntartható fejlődés olyan fejlődést jelent ami anélkül elégíti a jelen igényeit, hogy feláldozná a jövő generációk igényeinek kielégítéséhez szükséges erőforrásokat.[9]” Ez a definíció rámutat, hogy milyen széles körűen alklmazható a fogalom. Egy, a témában jártas másik kutató, Desai⁸ szerint, nem a definíció számít hanem az értékek amik hangsúlyt kapnak általa. A fenntartható fejlődés kifezejezés emberi beavatkozásokra vonatkozik, amelyek elsősorban nemzetközi programokon keresztül valósulnak meg és számításba veszik természeszetes környezetet⁶. Lényegében arról van szó, hogy bolygónk ökológiai teherviselőképességét ne lépjük át, őrizzük meg a következő generációknak is. Életminőség javítása, úgy, hogy a környzeti potenciált megőrizzük a jövő számára.

Új fejlődési paradigma

A fenntarthatóság elve a paradigmaváltás része. Ez a változás a technikai fejlődést igyekszik háttérbe szorítani és az organikus, holisztikus utakra próbál rátalálni³. A profit mindenhatóságát alapvetően megváltozatatni kívánó elképzelés a fenntartható fejlődésre helyezi a hangsúlyt. A központosított technokrata fejlődés helyett, egy részvétel centrikusabb, felelősségteljesebb megközelítés kap helyet, ami a helyi erőforrások ingénybevételét részesíti előnyben.

A fenntarthatóság alapelvei

Alapvető tétel, hogy a természeti tőke és földterület amelyet egy város igényel lakóinak és termelési strúktúrájának táplálásához a jelenlegi formában nem biztosítható hosszútávon[10]. Egy ökológiai lábnyom analízisből kiderül¹, hogy minimálisan 45 km²  földterület kell egy,  a fejlett országokban élő ember szükségleteinek kielégítéséhez. A gazdag országokra jellemző termelési és fogyasztási szintek a környezetterhelés miatt, nem összegyeztethetők a fenntarthatóság princípiumaival. Az elsődleges városi érdek, a növekedés, a gazdasági gyarapodás összehangolásának kísérlete az ökológiai lábnyom csökkentésével.

Ökotelepülés - Négy alapelv

1: A mi általunk fogyasztott, természettől elvont anyagokat csak a természetes regenerálódási sebességüknél lassabb ütemben szabad elvonnunk.

2: A társadalom által termelt anyagokat (főleg szemét) csak olyan, vagy annál lassabb ütemben szabad a természtben lerakni, hogy a természet képes legyen lebontani azokat.

3: Az ökoszisztémát ne zavarjuk, ne veszélyeztessük.

4: Mindenkinek biztosítani kell az alapvető emberi jogokat, beleértve az egészséghez való jogot, a biztonságot és az önkifejezés lehetőségét.

Az egyik fő irányvonal a tervezők gondolkodásában a térbeli fejlesztéseket összekapcsolni a fenntartható fejlődés elveivel. A fenntarthatóság fogalmának széleskörű megismerése és használata számos olyan aktuális probléma felé tereli a figyelmet amelyek a mai világban megkerülhetetlenek. A települések fenntarthatóságáról beszélve, tágan értelmezve három sarkallatos kérdéskört kell számba vennünk. Ezek a következők: népesség, természeti környezet és az erőforrások. A földi élet folytonosságának biztosításához egyensúlyba kell hozni e három tényezőt. Roseland¹⁰ szerint erőforrások kiaknázásából származó hiány és a környzetszennyezés ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a jelenleg műkődő erőforráskihasználási és fejlődési minta nem életképes hosszú távon. A populáció növekedése a nem megújuló, de a megújuló energiaforrásokra nézve is nagy terhelést jelent. Egy Tickell nevű szakember hosszáteszi, hogy a fogyasztás ilyen nagy mértéke mellett a megújuló energiaforrás is nem-megújulóvá, vagy csak nagy hosszú idő alatt megújulóvá válhat[11].

Tehát a településknek, csak úgy mint az egész bolygónak az alábbi problémákkal kell szembesülniük. A természeti környezet degradációja a helytelen földhasználat miatt, a levegő minőségének romlása, az édesvíz utánpótlás elszennyződése, a nem megfelelő szemét deponálás, a savasodás, az ózonréteg elvékonyodása,  az emberiség indukálta klímaváltozás és az élet illetve az ökoszisztémák pusztításnak más egyéb formái. Ezekhez persze szorosan kapcsolódnak a csak a városokra jellemző, belső problémák is. A városi populáció növekedésével komoly veszélybe került a városok társadalmi koherenciája. A városok területének soha nem látott gyarapodásával a térbeli szervezettség egyre komplexebbé válik, a ’kis-sűrűségű lakóövezet’ elve miatt pedig magával vonja így az autózás-függő életmódot, ami feldarabolja a város térbeli szerkezetét és atomizálja, egymástól elválasztja lakóit, nem is beszélve az így megnövekedő károsanyag kibocsátásról.

2003-ban Shirley-Smith nevű kutató azt írta, hogy egy olyan szociálisan érzékeny fejlődés, amelyik felismeri, hogy melyik társadalmi rétegnek mire van szüksége, és kielégíti azt éppen olyan fontos, mint az erőforrásokkal való felelősségteljes gazdálkodás[12]. A hulladék kezelés minden szakaszában a radikális mennyiségi redukciónak kell dominálnia. A temészeti környezet hathatós védelme mellett stabil gazdasági növekedésről beszél. Ez a két fogalom mintha oximoron lenne.

A megélhetési lehetőségek és a lakóhelyek javítása rövid és hosszútávon is követelmény, mégpedig úgy, hogy az ország teherbíróképességén belül maradjon. A demokratikus, decentralizált kormányzati berendezkedés és a közzöség természeti erőforrást nem kizsákmányoló jellegű részvétele szükséges de nem elégséges feltétele, hogy a városi fejlődés a fent vázolt irányban folytatódjon, mert a nagyobb, makroökonómiai környezetben más érdekek érvényesítésén dolgoznak (pl. az elszabadult nemzetközi gazdasági veresenyben),  és nem veszik figyelembe a helyi érdekeket. Ezért David Westendorff és Deborah Eade megállapítása szerint egy erős, és igazságos állam szerepvállalására is szükség van a szociális, gazdasági és környzeti fenntarthatóság biztosításához[13].

Tömören tehát, a fenntartható település ötvözni próbálja a társadalmi és gazdasági fejlődést a hulladék termelés és az erőforrás kihasználás minimalizálásával.

Fenntarhatóság és ökofalvak

A fenntarthatóság fogalmának princípiumait úgy kell megalkotni, hogy minden egyes helyzetben és a fejlődés minten szintjén relevánsak és alkalmazhatóak legyenek. Az öko-falvak, azért kűzdenek, hogy olyan életformát dolgozzanak ki, amely meghatározatlan ideig tud működni, ezáltal ezek a falvak a fenntarthatóság élő példái válnak és egyben illusztrálják is az azonnali teendőket. Annak a hatásos módját mutatják be nekünk, hogy hogyan lehet felvenni a versenyt a szociális és enviromentális degradációval.

A nézet, hogy a bolygónkon való életnek ez a kizsákmányoló formája nem vezet előre néhányak fejében már elmúlt évtizedekben megfogalmazódott, de csak a környezeti problémák globálissá válásával terjedhetett jobban el.

Birkenland[14] megosztja velünk azokat alapvető elvárásokat, amelyeket a fenntartható városi környezettel  szemben támasztunk. Ilyenek mint környzeti  eltartóképességet figyelembe vevő irányelvek, küszöbértékek, biodiverzitás megőrzése, egészséges életmód mindeki számára, igazságosság és önkormányzás. Ez prezentálja azt, hogy a fenntarthatóság nagyobb léptékű, kiterjedtebb értelmezésének, milyen fókuszált, gyakorlati elemei vannak lokális szinteken.

Inoguchi[15] és munkatársai egy nagyobb skálán, városi környezetben megvalósuló öko-társadalom lehetőségét említik meg. Egy olyan megközelítést javasolnak amely elsőként a környezeti problémák megoldásával törődne és csak utána tenné rendbe a válság gyökereit jelentő, a szociális, gazdasági és politikai tényezőket. Öt beavatkozási területet jelöl meg Inoguchi az öko-társadalom megformálásának első lépéseként. A hulladék kezelés, természetszennyezés, közlekedés, ivóvíz ellátás és az energia kérdés igénylik a városi keretet szolgáltató intézmenyektől azt az együttműködést és megkülönbözetett figyelmet, ami a fenntartható város létrejöttéhez elengedhetetlen.

A növekedés határait meg kell szabni,  a nagyléptékű globális változásokra  választ kell adni. Egyszerűbb életmódra való áttérés és magasabb önellátó képesség  volna kívánatos mind helyi mint országos szinten. Együttműködőbb, az erősforrásokat kevésbé kisajátító magatartás szükséges.

Az ökofalvak¹ az együttélés újdonságszámba menő módjai. Trainer megállapítja, hogy  létezik egy nemzetközi ún. ökofalu mozgalom ami közösségi, falusi szinten a fejlődésnek egy új formája. Az ökofalu kezdeményezés motivációja elsősorban a magabiztosság, ami azokban csoportosulásokban dolgozott akik úgy döntöttek, hogy függetlenítik magukat a világban uralkodó, számukra nem szimpatikus trendektől és saját kezükbe veszik az irányítást. Az ökofalu elképzelés azon megfontoláson alapul, hogy a rendelkezésre álló technika csakis környzetbarát módon szolgálhatja közösséget a gyakorlatban. Ezzel elérkeztünk a ökofalvak jelentős értékéhez: megvan a lehetőségük, hogy népszerűsítsék a  települések fejlesztésének és tervezésének innovatív megközelítéseit, környezettudatos szellemben. A különböző lehetőségek kísérletezéseken keresztül való megismerése jó példákat szolgáltathat nagyobb városok viszonylataiban is a szükséges átalakítások mikéntjére.  A GEN (Global Ecovillage Network) 2005-ös becslései szerint több mint 15.000 ilyen ökofalu kísérlet létezik világszerte.

Rosenthal[16] kiemeli, az ökofalvak mint ’akaratlagos’ közösségek szerepét. Itt két alapvető érték látszik megtestesülni, az egyik, a kicsi, egymást támogató, egészséges közösségek létjogosultsága, illetve a hagyományos közösségi létforma helyreállítása, mint az emberiség számára előremutató, fenntarthatóság felé vezető út feltétele.